A KISBÉRI MÉNES TÖRTÉNETE

dr. Bódai József

Az előzmény sem mindennapi történet. Gróf Batthyány Kázmér Magyarország
első külügyminisztere kisbéri birtokán lótenyésztéssel is foglalkozott.
1829-ben 2 angol telivér kancát és egy mént hozott be. Ezeket a lovarda
két oldalán ma is álló istállókban tartották. Érdekesség, hogy Hesp Róbert
itt volt alkalmazásban. A falkát irányította. Később KINCSEM idomárjaként
lett híres.
Batthyány Kázmér a szabadságharc bukása után emigrációba kényszerült és
1854 júliusában meghalt. Kisbéren fejlett lótenyésztési kultúrát hagyott
hátra.
Elkobzott kisbéri birtokán ménest alapítottak. Története változatos.
Sikerek és kudarcok váltakoznak. Minden szakaszban megjelennek kiváló
emberek, kiknek befolyása lesz a ménes munkájára, tenyésztésre és
környezetére. Úgy tűnhet, hogy munkájuk eleve sikerre predesztinált.

MÉNESALAPÍTÁSTÓL A KIEGYEZÉSIG

Figyelemre méltó és megszívlelendő az a szakszerűség, pontosság és főleg
gyorsaság, ahogy a ménes alapítást végezték. 1852 jul. 9-ről származik az
első adat, amikor a hadügyminiszter gróf Hardegg tábornokot, a hadsereg ló
ellátási felügyelőjét utasítja a kisbéri elkobzott birtok felmérésére
megállapítandó, hogy alkalmas-e ménesi célra? Az akkor 75 éves Hardegg
július 22-én jelentését Mezőhegyesen elkészítve részletes feldolgozást ad
a leendő ménes 300 kancája és szaporulata igényére. Felsorolja szükséges
épületeket, megadja a legelő, takarmány igényt, az 16.182 holdas birtok
műveléséhez szükséges igaerőt és az összesen 50 fős katonai létszámot. A
jelentést báró Csorich hadügyminiszter már júl. 26-án miniszteri
értekezlet elé vitte. Az értekezlet azt pártolólag a császár elé
terjesztette, aki aug. 3-án Kolozsvárott láttamozza, illetve a ménes
alapítását elrendeli. Ez az okmány a Császár és Királyi Katonai Ménes.
Kisbér alapító okirata. Feladata katonai pótló előállítása a hadsereg
részére.
A sok munkát kívánó anyagi-gazdasági adminisztráció befejezése után 1853.
július 8-án vette át a birtokot a kincstár és adta birtokba a ménes
részére augusztus 1-jén. A feladat ilyen intézése példa kellene legyen a
mai adminisztrációnak is.
A tényleges munka a 47 db. Vegyes eredetű kanca betelepítése után a
fedeztetések 1853. okt. 1-jén kezdődtek. Az első mének Hardegg igénye
szerint főleg bábolnai arabok.
A ménesalapítás gondolatát Ritter Ferencnek a bécsi hadügyminisztérium
tábornokának tulajdonítják, így érthető, hogy 1853 augusztus 1-től mai
kifejezéssel ˝kormánybiztos˝-ként ő kap megbízást a ménes megszervezésére,
felépítésére. Öt éven át Kisbéren lakik és dolgozik. Nagy energiával,
kiváló szervező készséggel, jó emberismerettel kiváló munkatársakkal, egy
műszaki zászlóaljjal, vállalkozókkal felépíti az épületeket, istállókat.
Pl. azonos napon, 1856 október 1-jén adják át a fedeles lovardát, humán
kórházat és az állatkórház tömbjét. Mindhárom 150 év után masszívan áll.
Ritternél nem kis érték az esztétika sem. A kastéllyal szemben a meglévő
istállók közé az eredeti terv tájolását megváltoztatva épült lovarda ma is
a város legszebb terét, legharmonikusabb tér- és épületegyüttesét alkotja.
Ugyancsak nevéhez fűződik a Ritterdorf (Ritter-falu) a legértékesebb
telivérek részére épített 16 istálló. Mindegyik két- két kanca részére kis
udvarral, mögöttük 10 nagyszerű paddock.
Ritter nevéhez fűződik Kisbérnek a Monarchia angol telivér tenyésztési
központjává fejlesztése 1856-tól. (Maga is járt telivér vásárlásra
Angliában). A ménes feladata is változott. A katonai ló ellátás mellett
fedezőmének előállítása is feladattá vált. A köztenyésztés részére. A
félvér ménesben elkezdődött a telivér nagyobb arányú használata. Ekkortól
kezdődött a telivér mének nagyobb arányú használata.

Ekkortól kezdődött meg a vendég kancák fogadása nagyobb arányban
felkészültek több mint 300 kanca fogadására. A személyi létszám 500 főre,
az eredeti létszám tízszeresére emelkedett.
Ritter javaslata alapján alakult az Ötös Bizottmány ( később hetes, majd
kilences) A Lovaregyleten belül. A nagy tőkével rendelkező alapítvány
megszűnéséig sikeresen végezte a telivértenyésztés támogatását. Esetenként
még a Földművelésügyi Minisztériumot is kisegítette kölcsönnel nagy értékű
telivér mén behozatalában.
Ritter 1859-től 1866-ban bekövetkezett haláláig altábornagyi rangban a
Monarchia ló ellátási felügyelője. Magas beosztásában is segítő
figyelemmel kísérte a Kisbéren megszervezett ménes munkáját. Apróság, de
jellemző és máig hat az 1854-ben végzett főhercegi látogatás, mely a
ménesben és a gazdaságban sok rendetlenséget talált. A két hónap múlva
végzett utóvizsgálat a ménesben már példás rendet talált, ezért
őrmestertől lefelé mindenkit 20 Ft-tal jutalmazott. Ez olyan hatékony
volt, hogy a ménesek lovas intézmények, központok, még a néhány lovas
fedeztető állomások is környezetükből kiugróan rendezett, csinos, takaros
megjelenésükkel tűnnek ki ma is.
A múzeumban megismerkedhetünk GH főnök Schaller főhadnagy személyi
anyagából az akkori méneskari ˝karrier˝-rel. Az 1830. évi sorozástól az
1850-ben elért főhadnagyi rangig. Több szolgálati hely után az 1954. évi
kisbéri kinevezésig.
Múló epizód a ménes életében a versenyistálló 1860-tól. Az akkor nagy
lehetőségek mellett bár voltak sikereik, az évek folyamán a nyeremények
már nem fedezték a kiadásokat, így 1867-ben felszámolták.
Az istálló színeit hagyománytiszteletből megtartották. A versenypálya
˝kisbéri istállójában˝ idomított lovak lovasai a versenyekben ma is sárga
test, fekete sapka alapján ismerhetők fel.
A kisbéri ménesről, telivértenyésztésről nem lehet úgy emlékezni, hogy az
ez időben tanácsadásara felkért Cavaliero nevét ne említenénk. Ne
értékelnénk a szaktudást, a töretlen szorgalmat, körültekintő munkát,
amivel hosszú éveket át oly meghatározó hatást gyakorolt Kisbér sikereire.
Legnagyobb siker Buccaneer vásárlási javaslata. Neki köszönhető Mineral
importja és ezzel KISBÉR 1876. évi világraszóló sikerei, majd Cambuscan
(Kincsem apja) vásárlása.

A KIEGYEZÉSTŐL TRIANONIG

A kiegyezés a ménes életére is kihatott. 1869. jan. 1-tőll a ménes
Magyarország tulajdonába került Magyar Királyi Állami Ménes Kisbér néven
magyar irányítás, üzemeltetés és ellenőrzés alá.

Az átadás lóleltára:
   - 58 angol telivér kanca
   - 125 félvér
   - 3 perchereon
Összesen: 186

Összes ló 590 db. Jellemző, hogy a tervezett 300 kanca helyett a 200 db-t
sem éri el. A ménes 100 éve alatt ez soha nem is sikerült. A kiegyezéstől
kell számítani Wenkheim Béla befolyását a telivér tenyésztésre. A telivér
tenyésztő Wenkheim hosszabb időn át az Öt Bizottmány tagja-elnökeként és
politikusként, Őfelsége személye körüli miniszterként szerzett
tekintélyét, befolyását mindig eredményesen hasznosította, közvetve az
országos lótenyésztés és közvetlenül Kisbér javára.
Ekkor kezdte Kozma Ferenc miniszteri tanácsos, a lótenyésztési ügyosztály
vezetőjeként a magyar lótenyésztésben betöltött áldásos működését. Egyik
első intézkedése a ménes és a gazdaság szétválasztása. Megalakult a Magyar
Királyi Ménesbirtok, Kisbér és kezdte meg sikeres gazdálkodását. A két
intézmény szerződéses viszonya a 75 éven át tartó együttműködésben
eredményes volt. A feltételeken változtatni nem kellett.
Kozma a ménes munkájában nagy hangsúlyt helyezett a köztenyésztés ménes
ellátására, annak számszerű és minőségi követelményeire. Az eredmény
rendkívül rövid idő alatt mérhető volt:
- 1867. évi lóexport 7000 db 150 Ft átlagár.
- 1877. évi lóexport 20000 db 380 Ft átlagár.

Kozma évente rendszeresen személyesen, nyilvánosan végezte a szigorú
osztályozásokat, párosításokat. Első alkalommal 130 lovat selejtezett ki,
köztük az általa magasra emelt mércét el nem érő 7 telivér kancát.
Jellemző, hogy utódai a személyes osztályozást végig megtartották és
eredményesen végezték.

Az ő szolgálati idejére esnek a ménes legnagyobb sikerei a versenypályákon
(Kisbér 1876., 1881. és 1883-ban Osztrák Derby nyerés). A következetes
párosítás eredményeként ekkortól alakul a kisbéri félvér fajta.
1875-83 között Bábolna Kisbér fiókménese. Szokatlan szervezeti változás,
sajátos kapcsolat. Visszatekintve ez volt a ménes aranykora. Nem maradt el
az elismerés sem. Kozma 1878-ban a Francia Bezsületrend tiszti keresztjét,
1882-ben Szent István Rend lovagkeresztjét kapta. A ménes parancsnokai
közül kiemelkedett Kolossváry Jenő őrnagy, aki a félvér ménes
törzskönyvezését visszamenőlegesen elvégezte Gaugl János őrmesterrel és
ezzel a tenyésztést genetikai alapokra helyezte.
A millénium körüli általános gazdasági fellendülés jól érzékelheto˝ a
ménes gyarapodásában is. Ehhez kapcsolódik a Kozma-szobor, (1896) Fadrusz
kiváló Wenckheim lovas szobra (1901), Erzsébet királyné szobrának avatása.
Megépült a Ménesintézeti Kaszinó (1893). Desseő Gyula őrnagy építtette a
ménesparancsnoki lakást (1903) és a kocsis házakat, mely utca ma is az ő
nevét viseli.
Figyelemre méltó Treisz János főállatorvos mesterséges termékenyítési
eredménye kísérleti munkája (1912-16). Az első műcsikó 1914-ben született
Fenék 102 anyából. Később Mirabolant III néven fedezőmén.
Nehéz időket hozott az első világháború és tragikussá vált a
Tanácsköztársaságban. Menteni kellett a ménes értékeit és legértékesebb
egyedeit.

A gondot tetézte az ide menekült ménes és méntelep személyi és egyéb
ellátási gondjai. Még súlyosabbá vált az 1919. aug. 15 - i román
megszállással. Nehéz feladat volt az állomány értékeinek több helyre való
szétszállítása. A románok okt. 7.-én vonultak el egyéb értékek mellett 104
ló zsákmánnyal. A ménes kancaállománya ekkor 140-re csökkent.

TRIANON UTÁN

A körülmények változása a ménesre is kihatott. A parancsnokot és néhány
vezetőt úgy választották. Sándor József ezredes, ménesparancsnok a félvér
tenyésztést új irányba kívánta terelni a nyugodtabb félvér mének
használatával, mit a felsőbb irányítás és a tenyésztő közönség is
elfogadott, sőt Plósz Béla professzor, államtitkár (1928) még tovább
fejlesztett, erősített.
1928-ban készült Wellmann professzor tanszékén Tóth József honvéd
állatorvos doktori disszertációja a kisbéri félvérről. Legértékesebb
adata, hogy a 40 ősanyából 11db eredeti magyar kanca, a többi idegen
fajta. Elkészült egy rotációs párosítási, tenyésztési javaslat is, mely
azonban végül nem realizálódott.
A háború küszöbén, 1940-ben magam is részese voltam gyakornokként Marosfy
Lajos főállatorvos újabb mesterséges termékenyítési periódusának. Ez
vírusos vetélés, csikóelhullás miatt üzemi kényszer volt. A hideg télben a
központban nyert spermát hónunk alatt védtük és kiérve a pusztára
eredményesen termékenyítettünk. Az elmúlt több mint 60 év fejlődése szinte
hihetetlen. Fagyasztott sperma, zygota átültetés stb. A hónalj-magasságtól
egekbe emelkedtünk.
Érdekes színfoltja volt a ménesnek a lovászfiúk. A fiatalok kitűnően
megtanultak lovagolni és mesterei lettek a lovak körüli teendőknek.
Néhányuk ma is megbecsült lovas szakember. Pl. Makkos Vilmos, Jakab Pál,
nem régen távozott körünkből Szabó József.
A háború frontvonalának magyarországi átvonulása elől a ménes zömét
Bajorországba menekítették 1944. nov. 25, nov. 30. és dec. 5.-i
szállítással. 280 ló, ebből 145 kanca. A veszteségek gyakorlatilag nem is
háborús események, hanem annak velejárói, emberi túlkapások, emberi hibák
miatt következtek be. Szerencsével 1947-ben 150 ló hazakerült, de már nem
az eredeti ménesbe. A ménesbirtok felszabdalásra került. Részben a
földosztás során ˝újgazdák˝-hoz, nagyobb részben Bábolnához került. Parrag
puszta, az új elhelyezés is Bábolna tulajdona, melynek Kisbérhez már nincs
köze, így a kisbéri ménes megszűnt.
A méneskart a 750/1945 ME. rendelettel felszámolták, megszűnt.

A HÁBORÚ UTÁNI MÉNES

1954-ben nyílt alkalom arra, hogy Kisbéren újra ménes alakuljon. Apáti
puszta látszott alkalmasnak arra, hogy ki lehet alakítani ménes Rádoki
József ekkor kerület a ménes vezetőjeként Apáti pusztára a megszűnt
bőszénfai csikótelepről. A telep gyors fejlesztéssel rövid idő alatt
átalakult. Mélyfúrású kút, villany, telefon bevezetés, a meglévő istálló
átalakítás, új istálló építés, új lakások, a régiek korszerűsítése, legelő
kultúra megteremtése alkalmasság tette a ménes minimális követelményeinek,
sőt az emberek komfort-igényeinek a korábbinál sokkal magasabb szinten
való kielégítését. A 40 kanca részben telivér, a többség ˝verseny félvér˝.
1957-ben a növekvő igények kielégítésére vált szükségessé a bővítés
Nyeszkenye pusztával.
Itt ismétlődött az építés, korszerűsítés, jártató pálya építés.
Kancalétszám további 40 db.
Újabb szervezeti változást hozott 1957. okt. 1.-je. Ekkor összevonta a
Kisbéri Méntelepet a Kisbér Apáti puszta ménessel Állami Ménes Kisbér
néven. Az összevonás után még szorosabban működött együtt a két részleg.
Az összlétszám 147 fő. A ló létszám 350-380 közt ingadozott. Részben angol
telivér, részben kisbéri félvér.
Az összevonás a munka minőségében, intenzitásában törést nem okozott.
Rádoki az adott feltételek mellett a rá jellemző dinamizmussal, sodró
lendülettel, következetességgel munkatársait magával ragadta. Mindenki
igyekezett önmaga legjavát adni. Ez vezetett végül a csúcsra IMPERIÁL
felnevelésére, versenypályára adására. Aztán kiderül, hogy ez volt a ménes
csúcsprodukciója, de egyben hattyúdala is. 1961. dec. 31-vel a ménest
felszámolták, és ezzel Kisbér elvesztette minden kapcsolatát a
lótenyésztéssel. A felszámolással szegényebb lett a lovassport, szegényebb
lett az ország, de legszegényebb Kisbér.

A MÉNES ÁLLATEGYÉSZSÉGÜGYE

Az 1853-ban megalakult ménesen már a második évben jelentkezett a
lóinfluenza, mely sok veszteséget okozott vetélésekkel, csikóelhullással,
sőt felnőtt lovak pusztulásával. 1859-ben Pula pusztai istállótűzben 13
telivér kanca pusztult el.
A ménes egyetlen produkciója a felnevelt csikó. E téren oly súlyos
veszteségekkel terhes a működés, 100 esztendeje, hogy eredetileg reálisan
tervezett 300-as kancalétszámot soha nem érte el, sőt háborús
veszteségekkel 126 db-ra csökkent.
Külön kell szólni arról a titokzatosként leírt betegségről, mely a ménes
fennállása alatt a veszteségek nagy részéért ugyancsak felelős.
Wrangel¨Ungarns Pferezucht Wort und Bilt 1893-ban megjelent könyvében
pontos kórleírást ad. Titokzatosnak ítéli, mert a vendégkancák csikai nem,
csak a ménesi kancák csikai betegszenek meg. 1940-ben jelen lehettem magas
szintű konzíliumon. Ott azonban nem született a kiváltó okra vonatkozó
konkrét megállapítás és a nem hangzott el eredményt hozó terápiás
javaslat.
A betegség a háború után alakult ménesben is sok kellemetlenséget okozott.
Apátin és Nyeszkenyén egyaránt jelentkezett a tipikus száraz köhögést
követő gennyes tüdőgyulladás gyakori elhullással. Különös tünet volt, hogy
Nyeszkenyén a választott csikók a legelő azonos pontján évről-évre a füvet
gyökérzetével együtt, majd a fű helyén előszeretettel a földet ették nap,
mint nap. Feltűnt, hogy Apátin minden kancán látható, tapintható volt a
duzzadt pajzsmirigy. Az újszülött csikók egy része csontgyengeséggel,
mankós lábakkal születtek és csak sínezett elülső lábakkal tudtak
anyjukkal a legelőn sétálni. A síneket több hét után lehetett fokozatosan
elhagyni.
Az akkori fű és talaj laboratóriumi vizsgálatok a hiányos műszerezettség
és felkészültség miatt eredményt nem hoztak. 1958-ban Urbányi professzort,
az Állatorvosi egyetem korábbi kémia professzorát kérték fel konzíliumra.
Régebbi munkája, a rachitisz kórfejlődése tisztázása alapján volt ismert.
Az itteni vizsgálat eredményeként a ˝hanyi betegséggel˝ azonosította az
évről-évre változó intenzitással jelentkező tünet együttest. A hansági
hasonlat kézenfekvő, mivel Kisbér is a Kisalföld peremén helyezkedik el,
igaz annak keleti peremén.
Tény, hogy az akkor rendelkezésre álló gyógyszerek nem hoztak kielégítő
eredményt. A konzílium továbbgondolkodásra indított. Kiderült az is, hogy
leghatékonyabbnak látszott a csikók veleszületett anémiáját kedvezően
befolyásoló, akkor rendelkezésre álló, humán használatra forgalmazott
Fercupar tabletta. A pajzsmirigy duzzanatot (strumát) okozó jódhiányt
jódkáli adagolással lehetett eredményesen kezelni, megelőzni.
Ilyen előzmények után indítottam el Apáti pusztán szoros ellenőrzés
mellett 1958 őszén a vemhes kancák preventív kezelését az akkor szokásos
Ca, P,Mg tartalmú ásványi kiegészítő vas, rész, jód készítményekkel való
dúsítsát, alkalmazását. A javasolt elemek pótlása éppen a laborkészség
helyzete miatt zömmel tapasztalati megfigyelés alapján, részbe irodalmi
leírások alapján készült. Az eredmény meglepően jó volt. Az évben nem
született egyetlen hibás csontozatú, mankós csikó! A jellegzetes köhögési
tünetek enyhék, a terápiában alkalmazott gyógyszerekre, antibiotikumokra
jól reagáltak, a betegek gyorsan gyógyultak.
A premix etetést változatlan formában 1959-ben is folytattuk. További
vizsgálatok, irodalmi adatok alapján tervbe vettük magnáncink elemek
bevonását tovább javítadó készítményt, de erre már nem kerülhetett sor.
Így esett meg, hogy Magyarországon az első mikroelemekkel dúsított premix
az Apáti pusztai ménes kancacsoportjánál került felhasználásra azzal a
céllal, hogy egészséges felépítésű csikók szülessenek. 1959-től vemhessége
alatt Hurry is kapta a kiegészítést. Imperiál 1960. febr. születésekor
egészséges, fejlett csikónak látszott. Versenyeredményei mindenképpen
összefüggésbe hozhatók a magzati korban való egészséges felépítéssel.
Enyhe köhögéssel járó tüdőfolyamaton átesett ugyan, de emiatti fejlődési
visszaesését gyorsan pótolta és választás után már jól fejlett csikóként
élénk mozgással vett részt a fokozatos terhelésű jártatásban.
Feltehető, hogy a szakszerű gondozás, takarmányozás ellenére a ménes 100
évében a gyakorta jelentkező szerényebb fogamzási és csikó-felnevelési
eredmények is összefüggtek az akkor titokzatos jelzővel illetett, ma
egyszerűen hiánybetegségnek nevezett tünet együttessel. Tudjuk, hogy a
magzatoknak az anya készleteivel szemben prioritása van. Ha ennek ellenére
a csikó egészséges feléítséhez nem minden elemből jut elegendő és a csikó
hiányokkal születik, akkor a hiányzó elemek viszonylatában az anya
inkompenzált állapotba jut. Ez megzavarja az egészséges biológiai
folyamatokat és gyakori lesz az ivari működés zavara, mely mérsékelt
fogamzási rátával érzékelhet. Ma már tudjuk, hogy a célszerűen
összeállított premix használatával kedvezően lehet befolyásolni a
fogamzási eredményeket is.
A premix gyártás tekintélyes iparággá szélesedett. Azóta számtalan elemmel
bővült a felhasznált elemek száma. Az állatok részére faj, fajta,
hasznosítási irány, termelési forma alapján szinte csoportokra bontva nagy
választékban ajánlják bel- és külföldi vállalatok legjobbnak,
leggazdaságosabbnak kikiáltott premixeiket. Ahogy láttuk a ménes
sikereiben mindig ott találjuk a megfelelő szakembert. Rittertől
Cavaleriot, Wenckheimet is ide számítva hosszan lehetne sorolni a
kiválóságaikat, akik a szakmai, szevezeti változtatások szükségességének
időbeni felismerésével, határozottsággal, dinamikus végrehajtással érték
el eredményeiket. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a legjobb szakembereket,
vezetőket maga az aktuális feladat termelte ki és jutalmazta sikerrel.
Bizonyára nem volt véletlen, hogy Ritter egy kisbéri szemle, Kozma pedig
mezőhegyesi szemle alkalmával halt meg váratlan hirtelenséggel. A munka
felőrölte szervezetük teljes energiáját. Kisbér város egyébként mindig is
értékelte a ménes kiválóságainak, munkájuknak hatását a város fejlődésére,
hírének -nevének öregbítésére. Kifejezte ezt azzal, hogy utcanevekben
fenntartja emléküket. Így van Kisbéren Ritter Ferenc, Wenckheim Béla,
Kozma Ferenc, Kolossvári, Desseő Gyula, Fadrusz János utca. Kiegészítőként
Kincsem utca. Ma a ménes alapítás a 150. éves évfordulójára emlékezve
fejezi ki a város bőséges programmal szervezett ünnepség-sorozattal, ebben
a jelen konferencia megrendezésével is.
A Kisbéri ménes háború utáni újraalapítása
Emlékezés Kozma Ferencre
Megtisztelő feladat számomra, hogy a Kisbéri ménes alapításának 150.
évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencián beszámolhatok a
Kisbéri ménes II. világháború utáni újraalapításáról.
A ménes újraalapításának gondolata 1953-ban, a ménes alapításának 100.
évfordulója lakalmából rendezett ünnepségen vetődött fel.
Ebben az időszakban ez nem volt könnyű feladat. Örök hála mindazoknak,
akik lelkes, kitartó, áldozatos szervezési munkájukkal hozzájárultak
ahhoz, hogy a Kisbéri ménes a ˝világégés˝ után újból megalakuljon. Sajnos
csak néhány évig működhetett.
Mielőtt részletesen ismertetném Kisbér Apáti puszta és Nyeszkenye puszta
megalakítását, tekintsük át röviden a Kisbéri ménes Németországi
kitelepítését 1944. novemberében.
A Kormány elrendelte, hogy a méntelepek és a három állami ménes
Mezőhegyes, Bábolna, Kisbér lóállományának egy részét szállítsák ki
Németországba. A döntés úgy szólt ˝a ménes egyharmada maradjon a helyén,
egyharmada hátráljon a nyugati határig, egyharmadát mentsék ki
Németországba˝.
A Kisbéri ménes állománya ebben az időben összesen 610 ló volt.
Kiszállítottak 280 lovat, visszamaradt 330 ló. A kiszállítás három
részlegben történt, vasúti szállítmánnyal.
Az első szállítmány: 1944. november 25-én, a második, november 30-án, a
harmadik, december 5-én indult. A második szállítmánnyal ment a ménes
akkori parancsnoka Párvy-Adolf Iván alezredes.
Elöljáróban vessünk egy pillantást az ország lóállományára.

1944. évben az ország lóállománya: 859 976 ló
1945. évi lólétszám: 358 234 ló

A számszerű veszteség 58-60 %: 501 742 ló

A kisbéri ménes lóállománya 1944 őszén 610 ló

Ebből 1944 novemberében 280 ló rendezetten Bergstettenbe érkezett.
- 7 törzsmén
- 145 anyakanca
- 55 évjárati méncsikó
- 63 évjárati kancacsikó és
- 10 szopós csikó

- Összesen: 280 db

A többi visszamaradt Kisbéren.
1945. április 23-án délután egy előre nyomuló amerikai csoport elfoglalta
Bergstettent, 24-én reggel pedig Neuhofot. A parancsnok Owens amerikai
o˝rnagy volt. Amerikai utasításra 1945 októberében Bergstettenből indulva
Bremán át összesen 108 ló került Amerikába, ebből összesen 78 Kisbéri
volt.
A hazahozatali kormánybizottság segítségével végül három szállítmánnyal
indultak haza a kitelepített ménesi lovak. Kisbéri lovak:
I. 1947. január hó 4. - 70 ló
II. 1947. október hó 11. - 70 ló
III. 1948. január hó 10. - 10 ló

1944. évi őszi állomány %-os vesztesége a Kisbéri ménesnek: 75,4 %.
A kisbéri ménes visszatért részlegét a Bábolnai Állami Gazdaság vette át.
Bábolnán a ménesben 1956-ig az igen nehéz takarmány-viszonyok miatt a
Kisbéri fajta igényeit nem lehetett kielégíteni. A rossz tartási
körülmények nem kedveztek a fajtában szunnyadó értékek
továbbfejlesztésére, az erőteljesebb típus kialakítására. Ennek ellenére a
ménesi dolgozók áldozatos munkája következtében a fajta mégis izmosodott.
Az országos tenyésztés részére 1961-ig Bábolna 253 kisbéri mént nevelt.
Az átszervezés után Bábolnáról a kisbéri félvér ménes nagy részét 1961-ben
a Dalmandi Állami Gazdaság sütvényi ménesébe vitték át. A ménes másik
részét a Sárvári Állami Gazdaságba helyezték.
A II. világháború során különösen nagy veszteség érte a telivér
tenyésztést és a lóversenyzést. 1945 után alig néhány telivér kancával és
ménnel indult el a tenyésztés. Megindult az országban szétszóródott
telivér kancák, mének, csikók és versenylovak felkutatása.
1946. tavaszán rohamléptekkel indult meg a munka, a romokból kellett újra
felépíteni a galopp versenypályát, az istállókat stb.
A futópálya óriási gödreit fel kellett tölteni. 1946. július 7-én
megtörtént a kapunyitás a galoppon, újra beindultak a versenyek.
Telivér-tenyésztésünk szépen fejlődött. Növekedett a kancalétszám,
feltétlenül szükség volt egy ˝új ménesre˝. Amint már említettem Kisbér
alapításának 100. évfordulója alkalmából elindult egy kezdeményezés.
Vissza kell állítani újra a Kisbéri ménest.
Az akkori Lósport Igazgatóság felkarolta a kezdeményezést és 1954-ben
sikerült megszerezni először Kisbér-Apáti pusztát, majd később Nyeszkenye
pusztát, mintegy 850 hold szántóterülettel.
Kisbéren ebben az időben már működött a mén és a ménidomító telep, így
Apáti és Nyeszkenye puszta szervezetileg a ménidomító telephez
csatolódott.
Apáti puszta létrehozása érdekében sokat tett a Budapesti Lósport
Igazgatóság akkori fo˝állattenyészto˝je Laki Ferenc és természetesen a
helybeli szakemberek Molnár Mihály, Rádoki József, dr. Bódai József,
Lomniczi Béla és Úr László. Ezen kívül sok-sok névtelen kisbéri szakember.
Rádoki József nemcsak a telivér tenyésztésben, hanem a gazdálkodásban is,
a növénytermesztés, állattenyésztés, szarvasmarha, setés és
baromfitenyésztésben is kiváló eredményeket ért el.
Legnagyobb sikere Kisbér Apáti és Nyeszkenye pusztának, Imperiál
tenyésztése volt. Az Imperiál ugyanis az évszázad legjobb versenylova
volt. Összesen 25 versenyben, hazai és külföldi versenypályákon állt
startoz, ebből 20 versenyt nyert. Eredményeire felfigyeltek a külföldi
lóversenyzési szakemberek és meghívást kapott a Washingtoni Laurel parki
Nemzetközi versenyekre. Imperiál tenyésztési eredményei is jók voltak.
A jubileumi ünnepség alakalmából meg kell emlékeznünk Kozma Ferencről, a
magyar lótenyésztés aranykorának megalapozójáról, a modern lótenyésztési
igazgatás megteremtőjéről. Kozma Ferenc 1826-ban született Sörnyepusztán
Somogy Megyében, 1892. júliusban halt meg. Kadétiskolát végzett és
Somogyvármegye javaslatára bekerült a Bécsi Királyi lovas-testőrök közé. A
szabadságharc kezdetén több testőr társával, többek között Klapka
Györggyel együtt hazaszöktek és jelentkeztek a Hadügyminisztériumba
szolgálattételre. A pákozdi csatában esett át a tűzkeresztségen, a
kápolnai csatában már huszár-kapitány volt. A kiegyezés után bekerült a
Földművelésügyi Minisztériumba és 25 évig szolgálta a magyar
lótenyésztést. Sokat tett Kisbér fejlesztése érdekébe, de segítette a
népies lótenyésztést is. Szobrot állítottak emlékére, utcát neveztek el
róla Kisbéren, mezőhegyesen és Budapesten is. 1992-ben Baracskán,
halálának 100. évfordulóján Emlékünnepséget rendeztek, ahol a Kisbériek is
elhelyezték a megemlékezés koszorúját. A Baracskai Általános Iskola
felvette Kozma Ferenc nevét. Emlékezzünk mi is a 150 éves évfordulón a
tudományos konferencia valamennyi résztvevője, és szobránál helyezzük el a
megemlékezés koszorúit.
/:Dr. Pál János:/
ügyvezető elnök
c. egyetemi docens
Az angol telivérek Kisbéren
Dr. Fehér Dezső c. egyetemi tanár a MÁSZ Állattenyésztéstörténeti
Bizottság elnöke
A Kisbéri Ménes története tulajdonképpen 1853 október 1-ével kezdődött,
amikor is Ferenc József császár 1852 decemberében Kolozsvárott keltezett
leiratát végrehajtva gróf Batthyány Kázmért birtokvesztésre ítélték a
szabadságharcban való részvétele miatt (külügyminiszter volt) és a kisbéri
birtokot állami kezelésbe vették. Ritter Ferenc tábornok aláírása szerepel
az átvételi iraton. Szerencsére a tábornok alapos lóismerettel és kiváló
szervezo˝készséggel rendelkező, a császári udvarban is befolyásos vezetői
egyéniség volt. Még ma is az általa kialakított szerkezet, térelosztás
jellemzi az azóta már várossá lett Kisbért.
Ritter tábornok feladata a Kisbéri Ménesben a katonaság számára kiváló
hátaslovakat nevelni, illetve telivér ménekkel nemesíteni a rendelkezésre
álló kancaanyagot.
A Batthyány család az angol telivérekkel már Széchenyi István felhívására
kezdett el foglalkozni. Munkájuk oly eredményes volt, hogy az 1827. június
6-án megrendezett első pesti lóverseny eredményeit a következő esztendőben
hivatalosan hírül adó ˝Gyepkönyv˝ ezt írja: ˝Elegyes futtatás. Pálya köre
2 angol mérföld... Összesen 27 ló. A hely szűke miatt az egész csapat 3
szakaszra volt sorolva... Első szakasz: gróf Széchenyi István 7 eszt. sz.
1. Gawing, gróf Batthyány János méneséből. Lovassa Boggis János...˝
Ugyancsak érdekesség, hogy ezen első versenynap főversenyét báró
Wesselényi Miklós tulajdonában lévő Babieka nevű ló nyerte, melyet gróf
Széchenyi István tenyésztett...
Ez a hivatalos eredmény azt mutatja, a kiváló lovakat az alapítók már
egymás között eladták-megvásárolták és így futtatták, érdekesebbé téve a
versenyeket.
Batthyány Kázmér testvére az Angliában élő Batthyány Gusztáv gróf
nemzetközileg ismert kiváló futtató és tenyésztő volt, minden idők legjobb
örökítőjének tartott St. Simon tenyésztője.
Ritter tábornok az átvételkor egy telivér mént talált Kisbéren, a neve
Deerslyer, amelynek szerepléséről érdemes verseny- és tenyészeredmények
nincsenek. Éppen ezért a következő évben már 6 telivér mént és 13 kancát
vásároltak a ménes részére Angliában. Ritter tábornok e kényes fajtának
ismert lovak számára olyan kiváló elhelyezést biztosított, hogy a mének
külön istállóban és ahhoz tartozó kifutóban egyedül voltak, a kancák pedig
˝iker-bokszokban˝ és ugyancsak saját kifutókkal csikóikkal együtt, magas
sövényekkel elválasztva a ménektől. Ezt az elhelyezést ˝ Ritter-dorf-nak˝
(Ritter falunak hívták akkor, sőt nyomai még a mai napig is fellelhetők.)
A ménes állománya 1860-ban 30 telivér kanca és mén volt, amely ebben az
időben jelentős létszámnak nevezhető. Mivel a tenyésztés versenyzés nélkül
nem fejlődhet, ezért úgy gondolták, hogy a ménes is kapcsolódjon be a
lóversenyzésbe, a saját nevelésű csikói kipróbálásának céljából.
A pesti versenyek nagy sikere mellett egymás után alakultak a
versenypályák, Pozsonyban, Debrecenben, Székesfehérvárott, Aradon,
Sopronban, Nagyváradon, Kolozsvárott, Székelyudvarhelyen, Tátralomnicon,
stb.
A kisbéri versenyistálló színei: aranysárga test, fekete bársony sapka. A
tréner Richard Bloss, a zsoké Francis Robinson. A lovakat saját
versenypályájukon készítették fel, az eredmények csak közepesek voltak, s
1865-től már veszteség mutatkozott. De személyes okok is döntően
befolyásolták a versenyistálló felszámolását. Bloss tréner utódja gróf
Götzen Gusztáv 1867. január 1-én megszöktette a ménesparancsnok leányát és
külföldre, Görögországba távoztak. Bár az új tréner Richard Langsoff
mindent elkövetett a siker érdekében, de a veszteséget nem lehetett
behozni, s így a versenyistálló ebben az évben feloszlott.
Feljegyzésre érdemes azonban a jelentősebb díjakat (Császár Díj, Hazafi
Díj, Ivadékverseny) nyerő lovak neveit megjegyezni: Mincio, Binocac,
Esther, Erna, Lucretia, Aesopus, Paula, Tarquin, Manni, Palma, Antonio.
A császár általában meg volt elégedve a ménesben folyó munkával, első
sorban a katonai célokra alakuló új fajta, a magasan telivérezett félvér
kialakulásával. Ezért a magyar lótenyésztés fellendítésére 1863-ban 3400
forintot adományozott azzal, hogy a pénz célszerű felhasználására
bizottmány alakuljon. Ez előbb ötös, később hetes, majd rövidesen és
végérvényesen a Kilences Bizottmány˝ lett.
A ménes életében 1865-ben új fejezetet és nagy fejlődést jelentett a
Francis Cavaliero versenytitkár javaslatára Angliából importált Buccaneer
megvásárlása. Az ötéves mén, amely Lord Dorchester tenyészetéből
származott 19 startból 11-szer győzött, háromszor második, ötször
helyezetlen volt. Egymérföldes távon az akkori idők leggyorsabb lovának
tartották. Versenykarrierjének befejezése után három idényben fedezett és
84 utódot hagyott Angliában. A Kisbéri Ménes számára 2600 guineas-ért
vették, amely alacsony vételár volt, mert, amint utódai az angliai
versenypályákon sorba nyerték a jelentős versenyeket - szerencsére akkor
már a mén Kisbér tulajdona volt - a fenti ár tízszeresét ajánlották a
visszavásárlásért.
Buccaneer maradandót jelentett az egész monarchia tenyésztésére. Az
1873-ban Mineral kancából született utóda a szülőhelyről elnevezett
˝Kisbér˝ megnyerte az 1876-os Epsom Derbyt, óriási meglepetésre.
Tulajdonosai, a nemzetközi sportvilágban ismert Baltazzi fivérek voltak. E
győzelem után ugyancsak nagy győzelmet aratott Párizsban, megnyerte a
Grand Prix de Paris-t, amely kettős győzelem, előtte csak egyetlen lónak
sikerült. Kisbér versenykarrierje befejezése után előbb Angliában
fedezett, miután első évjárataival nem aratott nagy sikert, tulajdonosai
saját ménesükbe, a csehországi Napagedlába vitték, végül az észak-német
telivértenyésztés szolgálatába állt és Hamburgban múlt ki 23 éves korában.
Buccaneer 13 Derby-nyerőt nemzett, a fent említett Kisbér Epsom (angol)
Derbyt, kilenc ivadéka osztrák, három utóda német Derbyt nyert.
Buccaneer fiai, unokái és későbbi leszármazottai révén sokáig uralta a
magyar telivér tenyésztést, és a félvér lótenyésztésre is nagy hatással
volt. A 21 éven át teljesített fedezőméni szolgálat alatt 728 kancát
fedezett, amelyből a Kisbéri Ménes tulajdona 261 volt. Általában 60-80 %
között vemhesített, amely nemzetközi viszonylatban igen magasnak mondható.
Közvetlen ivadékaiból 11 visszakerült Kisbérre, mint fedezőmén.
A nagy teljesítményű mén 30 éves kort ért meg, amikor is 1887 április
13-án Kisbértől egy nyerítéssel elbúcsúzott a bevagonírozáskor, és a
budapesti Állatorvosi Főiskolán elaltatták, megkímélvén a teljes
elöregedés fájdalmaitól. Csontvázát kikészítették és a ménes múzeuma
részére átadták.
Az 1867-es kiegyezés nagy hatással volt Kisbér életére is. 1869 január
1-től Magyar Királyi Állami Ménes. Az intézmény felső irányítása Kozma
Ferenc kezébe került, akinek működése az egész ország lótenyésztésére
hosszú időre meghatározó volt. Kisbéren is és Mezőhegyesen is
felállították szobrát halála után.
A Kisbéri Ménes 1868 decemberében történt átadása alkalmával felvett
jegyzőkönyvben már 100 telivér áll a leltárban: 8 törzsmén, 58 anyakanca,
a többi másféléves illetve választott csikó.
Miután a versenyistállót megszüntették, az a határozat született, hogy a
telivér csikókat nyilvános árverésen fogják rendszeresen eladni. Így
jutott a már fentebb jelzett Epsom Derby nyerő Kisbér 1874-ben 5160
forintért a Baltazziak birtokába.
Kisbér virágkora Kozma Ferenc irányításával felfelé ívelt, mert a 10-12
közötti telivér mén állomány nemcsak a saját 40-50 körüli kancaanyagot
fedezte, hanem lehetősége volt idegen tulajdonosoknak is a ménekhez
telivér és nem angol telivér kancákat is küldeni. Így jutott főszerephez
számos olyan telivér mén, Maxim, Filou, Dunure stb, amelyek alapját
képezték a kisbéri félvér fajta kialakulásának.
Buccaneer nagyszerű működése mellett mindig gondoskodtak olyan telivér
mének vásárlásáról, melyek származása kombinálható volt a legdivatosabb
vérvonalakkal. Így került Kisbérre Cavaliero javaslatára Cambuscan,
Ostreger, Gunnersbury, stb. A versenyzés nemzetközi világában még Kisbér
Derby-győzelmének meglepetése tartott, amikor már egy, ugyancsak Kisbéren
született sötétsárga kanca, Kincsem (1874. március 17,
Cambuscan-Waternymph) mutatta meg képességeit kétévesként 10 győztes
futással Németország és a Monarchia versenypályáin. Ez a Csodakanca ötéves
koráig futott, összesen 54-szer állt starthoz, 6 ország 13 versenyterén
(Angliában és Franciaországban is) és minden alkalommal győzött. Ez mind a
mai napig fennálló rekord. A tulajdonosa és tenyésztője a
tápiószentmártoni Blaskovich Ernő, de a kanca Kisbéren született. Később,
mint anyakanca, ugyancsak a Kisbéri Ménesben álló ménekhez osztotta be
gazdája, aki semmi pénzért soha nem volt hajlandó eladni a Kincsem-ét.
Mivel a kisbéri félvér, mint önálló fajta egyre inkább kialakult és
nemcsak a katonaság, hanem az ország lótenyésztői és tulajdonosai számára
is kedvelt lett, - a ménes a saját telivér kanca állományát fokozatosan
csökkentette. Ménjei azonban nemcsak a hazai, hanem külföldi tulajdonosok
kancáit is fedezték, rendkívül szigorú állategészségügyi feltételek
mellett. A fedeztetési hirdetmény rendszeresen megjelent a hivatalos
közlönyökben, az M. Kir. Földművelésügyi Miniszter aláírásával. Így
például az 1941. évi fedeztetési idényben felállított angol telivér
törzsmének: Alibi, Duce, Honpolgár, a rendkívül nagy reményekkel importált
Santorb 600 -1000 pengő fedeztetési díjért voltak igénybe vehetők, ha a
benevezett kancák az ellés elo˝tt két héttel a szigorú állategészségügyi
karantén követelményeinek megfeleltek.
A kisbéri yearlingek eleinte a ménesben tartott, majd késo˝bb az alagi
árveréseken mindig magas áron keltek el. A hozzánk közelebb álló
időszakból megemlíthetjük, hogy például 1940-ben 11 yearlinget adtak el, -
1944 augusztus 9-én Alagon azonban csak két eladó yearling (másféléves)
csikójuk volt, melyek közül a Tokaj nevű sárga mén 45.000 ezer pengőért
kelt el. Sajnos, a háborús események miatt további sorsáról nem tudunk.
(Érdemes megjegyezni, hogy ez a fenti összeg 20 egyetemi tanár havi
fizetése, vagy 8 DKW autó ára volt!)
A II. világháború már hazánk területét elérte, amikor központi intézkedés
történt a három állami ménes (Kisbér, Bábolna, Mezőhegyes)
kitelepítéséről. A kisbéri szállítmány 1944 november 25. és december 5.
között három részlegben történt. Ez az elosztás annak a gondolatnak a
megvalósítása érdekében történt, hogy ha esetleg közben véget ért a
háború, a lóanyag valamelyik részlege bizonyosan megmarad. A Kisbéri Ménes
állománya Bajorországban, Bergstetten környékére került, megfelelő
elhelyezésben és saját ménesi embereinek gondozásában. a kitelepített
ménesek körül sok bonyodalom adódott, annak ellenére, hogy amerikai
zónában voltak, de sorsukat a szövetségesek (angolok, franciák, szovjetek)
is figyelemmel kísérték.
Pettkó-Szandtner tábornok nemzetközi elismertségének és sok
közbenjárásának, valamint számos derék magyar lovas altiszt és közlegény
tisztes helyállásának köszönhetően 150 kisbéri ló végül is haza került. A
hazaszállítást Anker Sándor méneskari ezredes, a Komáromi Méntelep
parancsnoka szervezte és kísérte. A csekély telivér anyag, az aránylag
sértetlenül maradt Alagon került elhelyezésre ideiglenes jelleggel. Annál
is inkább így kellett rendelkezni, mert közben már 1945-ben megtörtént a
földosztás, és a Kisbéri Ménesbirtok gyakorlatilag megszu˝nt.
A ménesbirtok egy része az Állami Gazdaságok Főigazgatóságához került, és
a kisbéri félvér állomány elhelyezése a korábbi méneshez tartozó
Parrag-pusztára került. Az úgynevezett kocsis udvar a központi épülettel
szemben, mint felállító udvar a lovardával együtt méntelepi feladatokat
látott el. Ezen intézményen belül 1949-től kezdődően sikeres sportkeret is
működött, előbb Monspart Gábor, majd Platthy József volt olimpikonok edzői
irányításával. Az intézmény vezetők sokszor változtak, ritkán szakmai
alapon, közülük azonban ki kell emelni Molnár Mihály méntelep vezetőt, aki
maga is lovat szerető paraszt ember volt, és nagy segítséget jelentett a
további fejlődésben. (Személyes közbejárásának köszönhető az 1955. évi
olaszországi telivérmén import: Hasan és Falerno behozatala.)
A 100 éves évfordulót 1953 o˝szén szolid körülmények között ünnepelték
ugyan, azonban érezni lehetett, hogy a közvélemény hangulata a lovak
irányába kedvezo˝en alakul.
A versenylovak és a két versenyüzem államosítása után minden a Lósport
Vállalat tulajdonába került 1950-51-ben. Rövidesen belátták azonban, hogy
ha valamennyi tenyész- és versenyló egy kézben van, az nem jelent
versenyzést. Ezért olyan határozat született, hogy ún. ˝közületi
versenyistálló csoportokat˝ állítanak fel: FM, KIGI (Kísérleti Gazdaságok
Igazgatósága), ÁGI, TSZ, valamint a Honvédségi Versenyistállók. Ez utóbbi
azonban egy év múlva megszu˝nt, és beolvadt az FM csoportjába. Az volt a
szándék, hogy minden csoportnak ménese is legyen. Így az FM csoport
telivérménese Dióspuszta, ügető ménese Pusztaberény lett. A politikai
vezető mellett két szakember: Flandorffer Tamás és Török Imre volt. A KIGI
szakmai vezetője Hegyi László 1952 őszén a tartalék Antalháza területén és
épületeiben megalapította a Kerteskői Ménest a telivéreknek és a
Somogysárdi Ménest az ügetőknek. Az ÁGI istállócsoport szakértője Spilka
László volt, aki rendkívül sokat fáradozott azon, hogy a folyamatos
verseny biztosítására az állami gazdaságok állományában lévő kisbéri
félvérek lehetőséget kapjanak, esetleg ménes alapítására is sor kerüljön.
A TSZ csoport talpig becsületes vezetője Horváth Lajos, szakmai vezetői
Solt János és Újházy Béla voltak.
Az FM Lótenyésztési Osztályán Laky Ferenc volt a versenylótenyésztés és
lóversenyzés ügyintézője. A kisbéri 100 éves jubileumi ünnepség után
meghallotta, hogy a volt ménesbirtok egyik tartalékföldként szereplő
részén, Apáti-pusztán üres istállók vannak. Ennek kihasználására tett
javaslatot, és indult el elsősorban ún. versenyfélvérekkel, néhány
telivérrel az Apátipusztai ˝versenylótenyésztelep˝ szervezése. Ez a
lehetőség akkor szélesedett ki, amikor 1954 január 1-ével Rádoki Józsefet,
aki a bőszénfai honvédségi csikótelep vezetője volt, Hegyi László
javaslatára kinevezték az apátipusztai ménes megszervezőjének. A nagyon
vegyes genetikai értéket képviselő anyagot megbecsülve Rádoki
irányításával mindenki szakszeru˝ munkával és lelkesedéssel dolgozott. A
telep épületeit kijavították, átalakították, a lóállomány is szaporodott.
A bo˝vítés lehetőségei 1956 tavaszán teremtődtek meg, az elhanyagolt
állapotban lévő Nyeszkenye-puszta átvételével. Majd további fejlődést az
jelentett, hogy 1957 szeptember 1-ével az addig függetlenül de egymást
kölcsönösen segítve dolgozó ménidimítótelep és ménes egyesült, és Rádoki
József vezetésével megalakult a Kisbéri Állami Ménes. Felbecsülhetetlen
nagy segítséget nyújtott számára a helyi viszonyokat és az
állategészségügyi helyzetet kiválóan ismerő dr. Bódai József főállatorvos.
Ennek a nevében régit megőrző, de valójában teljesen új szervezetnek
alakulásáról és további munkájáról majd külön előadást fogunk hallani.
Szükséges már itt is megjegyezni, hogy 1960-ban ebben az új Kisbéri
Ménesben látott napvilágot Imperiál, amely nemzetközileg is kiemelkedő
képességű versenyló és tenyészmén volt.
A Telivér Tenyésztők és Versenyeztetők Világszervezete 1968-ban alakult
meg Párizsban, francia-angol kezdeményezésre. Már az első értekezleten
számos fontos állategészségügyi, versenyzési, szállítmányozási, stb.
határozatokat hoztak (pl. lóútlevél). Ezek közé tartozott a védett lónevek
szabályozása is. E sorok íróját személyében 1972-ben hívták ezen
nemzetközi értekezletre Magyarország képviselőjeként. Örömmel
tapasztaltam, hogy a védett nevek között szerepel Kisbér, - mert
alapszabálynak tekintették, hogy valamennyi Epsom Derby nyerő neve védett
legyen. Két évvel később tett előterjesztésemre elfogadták, hogy a soha le
nem győzött Csodakanca: Kincsem és a jelentős nemzetközi sikereket is
elért Imperiál neve is védett legyen.
Kisbér neve tehát a világ telivér tenyésztőinek és futtatóinak ismeretében
három kiváló telivér-szülöttje kapcsán lett ismertté: KISBÉR, KINCSEM,
IMPERIÁL.