Csikós program

Csikósprogram Időutazásra hívjuk Önöket!

Másfél-két évszázaddal megyünk vissza az időben. A XIX. században a jószágokat a nagykiterjedésű pusztákon tartották. A pásztorok a jószággal együtt kora tavasztól késő őszig kint laktak a pusztán. Sőt a szilaj pásztorkodás is élt még ebben az időben, vagyis a telet is kint töltötték az állatokkal. A szilaj pásztorkodás előnye volt, hogy csak az egészséges, kemény állatok maradtak meg. Szükség is volt erre, hiszen ebben az időben még lábon hajtották az állatokat Bécsig. A pásztorok királya mindig a csikós volt. Utána következett a gulyás, a juhász, a kondás. A csikós a ménesek őrzését végezte, kemény ember volt. Sokszor éjjel-nappal nyeregben ült, ha a ménes nyugtalankodott. Tájékozott ember hírében állt, hiszen lóháton sok tájat bejárt, sok emberrel találkozott, sok mindent hallott. Szerették a lányok és a menyecskék. Lóháton könnyen tette meg az utat a lányos házig és vissza egy-egy éjszaka. A csikósok a legjobb, leggyorsabb lovat választották ki a ménesből. A ménes terelése, a csikók nyereg alá törése, a lovak kifogása a ménesből, vagyis munka után, amíg a lovak békésen legelésztek, volt idő a csikóslovakat és saját ügyességüket kipróbálni. Különböző mutatványokra tanították lovaikat, melyeket most Önöknek is bemutatnak. A magyar puszta hangulatát hozták el bemutatójukkal a mai napra. . Először egy fektetést láthatnak, nézzék, meg milyen békésen tűrik ezek a lovak, hogy gazdájuk csattogtasson karikásával. A lovak fektetése is abból az időből származik, amikor a szegény legény, a pusztai betyár a fegyveresek elől úgy bújt el a nagy, világos pusztán, hogy lovát lefektette egy cserje, egy földbucka mögé, majd ő maga a ló mögé bújt. Arra is megtanította lovát, hogy ilyenkor csendben legyen, ne nyerítsen, ne horkantson, ha puskaropogást, ostorpattogást hall. A lovon való ostorpattogtatással erre idomította. Hasal a ló, hátán a csikós. Most következik az ültetés, vagy, ahogy nevezik a kutyaülés, ez egy természetellenes mód a ló számára, mégis gazdája kérésére teljesíti azt. A csikósok legfontosabb munkaeszköze a karikás volt, ezzel terelték a ménest, de szabadidejükben a csergetésben is kipróbálták tudásukat, most egy ilyen karikás bemutató következik. Az úgynevezett anyósverést láthatják. Van –e bátor önként jelentkező, aki kipróbálja ezt a mutatványt vagy a csikósok válasszanak Önök közül? Nem kell félni, láthatták a haja szála sem görbült meg a csikósnak sem. A csikós életét nagy költőnk, Petőfi Sándor is megénekelte: ,, A pusztán születtem s a pusztán lakom. Nincs nádfedeles, kéményes házlakom.

De van cserényem és van jó paripám, Csikós vagyok az alföldi rónán.” Ma már a csikósok is másként élnek, de az elődök tudását, hagyományait őrzik és tovább adják a következő csikós nemzedéknek, illetve bemutatják azt a nagyközönségnek. A bemutató végén egy fergeteges vágtával köszönik meg a csikósok az Önök tapsát. Csikósok ruházata, felszerelése: Ruházat: bőszárú ing-gatya, mellény, nyáron szűr, télen hosszú bunda tartozik hozzá. A kalap általában felhajtott karimájú, fekete színű, árvalányhajjal. Ostor: rövid nyelű, hosszú, fonott bőr szíjjal. Legtöbbször maguk készítik, faragják-fonják. Legtöbbször szőrén ülik meg a lovat, egyébként az ún. patracot, a csikós nyerget használják. A patrac: váz nélküli nyereg, nincs rajta heveder, amely a ló hasa alatt rögzítené. A csikós jellegzetesen magyar mesterség.